Guest arriving from a free country
By Bettina Simon
Translated from the Hungarian by Kristen Herbert
He didn’t know October.
He arrived a month later,
had attention for only my mother’s
pale green eyes.
He didn’t know in that year
every leaf would become yellow one by one
but fall from the tree at once.
He couldn’t read into them,
he leaves town this way, too.
And no matter how many times he comes back,
his absence never bothers anyone.
▱
The walls had been humming for days when
he knocked, and with his luggage
on his back, he came through the window.
He called himself Dad, who
wasn’t dead, had never even existed.
We’d bought new furniture then.
After we lifted the cabinet
and the bed, we were freed from every
trouble. He wasn’t making sense,
maybe he laughed too much, and his mouth
got stuck that way. We asked him to stop, since
it’s not something we do here. But his mouth
didn’t listen to us.
Szabad országból érkezett vendég
Simon Bettina
Nem ismerte az októbert.
Egy hónappal később érkezett,
és egyedül anya pálmazöld
szemét figyelte.
Nem tudta, hogy abban az évben
mindegyik levél egyenként sárgul meg,
de egyszerre hullik le a fákról.
Nem tudta kiolvasni belőlük,
ő is így hagyja el a várost.
És akárhányszor jön vissza,
senkit nem zavar majd távozása.
▱
Napok óta zúgtak a falak, amikor
bekopogott, és csomagokkal
a hátán belépett az ablakon.
Az apjának nevezte magát, aki
nem halt meg, mégse létezett.
Akkoriban új bútorokat vettünk.
Miután megemeltük a szekrényt
és az ágyat, mentesültünk minden
gond alól. Nem beszélt érthétően,
túl sokat nevethetett, és úgy maradt
a szája. Kértük, hogy hagyja abba, mert
nálunk az nem volt szokás. De a szája
nem hallgatott ránk.
Therapy
By Bettina Simon
Translated from the Hungarian by Kristen Herbert
Mom thinks I should lick my wounds,
that’s what she does, I should start already.
She learned this watching animals, it’s best with your own saliva.
First she shows me, she spreads her own saliva on my arm,
but from now on I should lick my wounds myself.
The saliva soothes the pain, it protects againsts
mosquitos too, I can try it in the summer.
See, it’s always best to use your own saliva,
dogs do it too, they lick at their own wounds,
she said, and she spread her saliva across the wood spoon’s mark.
She thinks about new wounds when she talks
about healing, not the old ones.
Gyógymód
Simon Bettina
Anyám szerint nyálazzam meg sebeim,
ő is ezt csinálja, most már elkezdhetem én is.
Az állatoktól leste el, a legjobb saját nyállal.
Először megmutatja, ő keni a nyálát a karomra,
de ezentúl magam nyaljam a sebeimet.
A nyál csillapítja a fájdalmat, a szúnyogok
ellen is működik, nyáron majd kipróbálhatom.
A legjobb mindenkinek a saját nyálával, látod,
a kutyák is maguk nyalogatják a sebeiket,
mondta, és rákente a nyálát a fakanál nyomára.
Az új sebekre gondol, amikor a gyógyulásról
beszél, nem a régiekre.
You remember everything
By Bettina Simon
Translated from the Hungarian by Kristen Herbert
You remember
everything anyways,
look how much
you haven’t forgiven.
After a false diagnosis
you spent a summer
in a cave.
For months you feared
you wouldn’t make it out.
That you’d come out from the cave,
and no longer be part of this world.
You filled yourself up with fresh air,
you can’t breathe out, and you drown,
an entire season in your lungs.
The doctors don’t take
your symptoms seriously.
Ever since you drown
regularly, but you’ll hide it.
Like swimmers,
who, until the race
have never swam in natural water,
so when they see the large, blue surface,
they don’t picture the depth below.
The first time they swim in the sea,
they want to turn back,
at an imaginary wall.
Still they continue, swim the distance.
They’re a lot faster than the others,
they might still reach the wall, but they can’t
find any happiness in winning.
Mindenre emlékszel
Simon Bettina
Mennyi mindenre
emlékszel mégis,
látod, mennyi mindent
nem bocsátottál meg.
Téves orvosi diagnózis
miatt egy nyarat
barlangban töltöttél.
Hónapokig féltél,
nem tudsz majd kijönni.
Hogy kijössz a barlangból,
és nem leszel része a világnak.
Teleszívtad magad friss levegővel,
nem tudod kifújni, és megfulladsz,
tüdődben egy egész évszakkal.
Az orvosok nem veszik
komolyan a panaszaid.
Hogy azóta is rendszeresen
fulladozol, titkolni fogod.
Az úszókhoz hasonlítanak,
akik a verseny előtt nem
fürödtek természetes vízben,
mert amikor a nagy kék felszínt
látták, nem sejtették alatta a mélységet.
Amikor először úsznak a tengerben,
a képzeletbeli medence falánál
vissza szeretnének fordulni.
Mégis folytatják, leússzák a távot.
Sokkal gyorsabbak a többieknél,
hátha mégis elérik a falat, és nem
tudnak örülni a győzelemnek.
Translator
Kristen Herbert is native to the Chicago area, but spent several years in Hungary as an English teacher. She is a co-editor and founder of the bilingual Hungarian-English literary journal The Penny Truth and serves on the masthead of Hungarian Literature Online. She is a current student in fiction at the MFA in Creative Writing at University of California-Riverside.
Author
Bettina Simon was born in Miskolc, Hungary, in 1990. Her first anthology of poems Beach (Strand) received wide accolades since its publication in 2018 by the Attila József Circle. In 2019, Bettina Simon earned a Zsigmond Móricz creator’s scholarship to complete her second anthology of poems. Since 2012, she has been a regular contributor to important Hungarian literary journals, and her works can be read in Prae, Élet és irodalom, and Alföld.